Olasz sztárcsapatban alapozta meg a karrierjét, de Lengyelországban a mesterhármas sem volt elég – hazatért a magyar csatár

Üdvözöljük újra Magyarországon, még ha jelenleg éppen Szlovéniában edzőtáboroznak is. Megy már a labdarúgók „kedvenc” időszaka, az alapozás?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretem, Szerintem nincs olyan játékos, akinek ez a kedvenc időszaka. De közben azt is tudjuk, hogy nagyon hasznos és fontos a jó teljesítményhez. Messze nem ez az első alapozásom, nagyon remélem, hogy nem is az utolsó, úgyhogy hozzászoktam már. Most ráadásul van két hét lemaradásom a többiekhez képest, ezért kicsit jobban kell figyelnem magamra, hogy behozzam, de nem lesz vele probléma.

Csütörtökön jelentette be a Kisvárda, szombaton pedig be is mutatkozott új csapatában a Békéscsaba elleni felkészülési meccsen, amelyen egy félidőt kapott. Hogy érezte magát a pályán?
Örültem, hogy pályára léphettem, de csak egyszer edzettem előtte a csapattal, így túlzás lenne azt állítani, hogy megvolt közöttünk a kémia. Az edző a pénteki tréningen próbálta átadni az alapkövetelményeket, amiket próbáltam is betartani. Örültem, hogy játszhattam negyvenöt percet, mert ugyan nagyon hasznos a futás és az edzés, de a legjobb mindig a meccsterhelés.

„Új mez, ugyanaz a mentalitás” – posztolta Instagramon, amikor bemutatták Kisvárdán. Mesélne erről a mentalitásról?
 

Én úgy gondolom, hogy 

Hogy védekezésben is mindig próbálok segíteni, futok, harcolok minden egyes labdáért, küzdök a végsőkig. Ez jellemez engem futballistaként, nem a nagy cselek. A tizenhatoson belül pedig próbálok mindig a legjobbkor a legjobb helyen lenni, és kihasználni a lehetőségeket.

Hogy érezte egyébként magát Lengyelországban? Milyen az ottani másodosztály és a hangulat a meccseken? 
Jól éreztem magam igazából. 

 A mi csapatunknak van egész Lengyelországban az egyik legkomolyabb tábora.

És a szakmai része?
Én még az előző edzőhöz igazoltam, majd az újnál is megkaptam a lehetőséget, amivel szerintem éltem is: négy meccsen három gólt szereztem, amikor csatárt játszottam. Aztán beleváltott, elkezdte preferálni a lengyel csatárt. A tavaszt elrontottuk, engem és három külföldit a keretből is kirakott egy időre, a lengyelekben látta a megoldást. 

Ez így nem volt a legjobb se nekem, se a csapatnak, úgyhogy mindketten úgy láttuk, ha van lehetőségem, az a legjobb, ha távozom.

Nagyon megviselte, hogy úgy érezte, hiába bizonyított, mégis másban bízott az edző?
A csatárposzt kicsit olyan, mint a kapusé: a bizalmon alapszik. Ha esetleg egy-két meccsen nem jön a gól, és az edző akkor is bízik a csatárban, az ad egy plusz löketet. Ráadásul most a gólok is jöttek, mégis kirakott, ez azért mentálisan megviselt. Lelkizős alkat vagyok, még így, rutinos játékosként is meg tudnak viselni ezek a helyzetek. Persze, próbálom kizárni az ilyeneket, de teljesen nem tudom.

Akkor nem érezte annyira a lengyel-magyar barátságot?
A játékosokkal, az elnökkel és a sportigazgatóval nagyon jó kapcsolatom volt, jól éreztem magam. Ennek az edzőnek mások voltak az elképzelései, de ilyen a futball, el kell viselni.

Hogyan jött képbe a Kisvárda? 
Révész Attila még a nyár elején keresett meg azzal, hogy csapatot épít, és számítana rám is. Több telefonbeszélgetésünk is volt vele, és persze a menedzseremmel is. 

Attila mindig is jó csapatot rakott össze, hét évet az elmúlt nyolcból az NB I-ben töltöttek, a másodosztályból pedig egyből visszajutottak, amiről tudjuk az elmúlt időszakból, hogy nem egyszerű. Örültem neki, hogy számít rám a feljutott csapatban, éreztem a bizalmat a részéről.

Az nem zavarja, hogy saját bevallása szerint Révész Attila szereti a sajtón keresztül „nevelni” egy-két kilengő játékosát.
Ebbe bele sem gondoltam. Nyilván megvan a tekintélye a magyar futballban, de ez a része eszembe sem jutott az átigazolás kapcsán. 

Más magyar csapat nem kereste? Az MLSZ által bevezetett kötelező öt magyar játékos miatt azt gondolná az ember, a külföldről hazacsábítható légiósok most nagyon kelendőek.
Csak a lengyel ajánlatom volt komolyabb, én viszont el akartam kezdeni időben a felkészülést, nem pedig az ajánlatokra várni.

Ön a hetedik érkező, azért ez nagy szám, bár egy feljutó csapatnál nyilván muszáj alaposan beerősíteni. Sokat kell majd csiszolni, hogy olajozottan működjön a gépezet?
Nehéz megállapítani két edzés meg egy edzőmeccs után, de a kvalitás megvan a csapatban. Van még majdnem négy hetünk az idény kezdetéig, ráadásul gyakorlatilag egy edzőtáborral kezdtem, ami mindig sokat segít, hiszen együtt vagyunk éjjel-nappal.

A klub honlapján a bemutatása során felmerült az a bizonyos meccs, amikor az Újpestben óriási ködben ért el mesterhármast új csapata ellen. Emlékeznek még Kisvárdán arra a találkozóra?
A klub sajtósa, Bodnár Tibor biztosan! A mostani keretből nem is tudom, van-e bárki, aki játszott azon a meccsen. 

És melyik esett jobban: az újpesti vagy a tavaszi tripla a lengyel csapatában?
Egy mesterhármas mindig különleges. Talán a lengyel annyival jobban esett, hogy akkor mellőzés után kerültem vissza a keretbe és rögtön a kezdőbe is, és egy triplával tudtam jelezni, hogy lehet rám számítani. Újpesten akkoriban folyamatosan játszottam, megvolt az önbizalmam, Nebojsa Vignjevics játékrendszerében egy ilyen típusú csatár, mint én, nagyon jól tudott érvényesülni. Úgyhogy lelkileg a lengyel mesterhármasra nagyobb szükségem volt.

Ha már Újpest: a 2017-2018-as idényben tizenkilenc gólt szerzett. Az volt pályafutása legjobb éve?
Egyértelműen. A csapat eredményessége szempontjából is az volt a legjobb, amely mindig az az első, ráadásul meglett a bronzérem és kupát is nyertünk. 

Mennyire sikerült már megismerkednie a Kisvárda új vezetőedzőjével, Gerliczki Mátéval? 
Még kevés időt töltöttünk együtt, de megtaláltuk a közös hangot. Beszélgettünk már, felkészült, jó szakembernek tartom. Ő a főnök, én a játékos, nincs más dolgom, mint betartani a kéréseit, teljesíteni az utasításait.

Az új főnöke azt nyilatkozta, hogy a bennmaradás a cél. Lehet ennél több ebben a csapatban?
Egy újoncnál mindig a bennmaradás a cél. Most az ötmagyaros szabállyal kiszámíthatatlanabb lesz az NB I, de azt gondolom, így is a bennmaradás kell, hogy a célunk legyen . Aztán meglátjuk, menet közben hogyan alakulnak a dolgok.

És a személyes célok? Hány góllal lenne elégedett?
Soha nem szoktam előre kitűzni ilyet, ez egy ilyen babona nálam. De nyilván szeretnék minél több gólt és gólpasszt elérni – bízom benne, hogy sikerülni is fog.

146 mérkőzésnél és 49 gólnál jár az NB I-ben, vagyis gyorsan jubilálhat mindkettőben. Ez mennyire motiválja?
Mind a kettő motivál, mert ezek szép kerek számok. Bár igazából ugyanolyan meccs lesz a százötvenedik, mint a többi, és az ötvenedik gól ugyanannyit fog érni, mint az előző negyvenkilenc, de mindig jó dolog egy futballistának elérnie egy ilyen mérföldkövet. Bízom benne, hogy minél hamarabb összejön mindkettő.

Toniszlav Jordanov személyében egy másik csatárt is igazolt a Kisvárda, aki ráadásul tizenegy gólt szerzett az előző évadban. Nagy harc lesz a csapatba kerülésért?
Még őt sem láttam sokat. Nálam alacsonyabb, mozgékonyabb csatár, nem feltétlenül befejező, de nyilván lesz majd csata a csapatba kerülésért. De ez az egészséges, a csapatnak mindig az a legjobb, ha harc van a kezdőért. 

Két volt klubja, az Újpest és a Diósgyőr ellen is játszhat majd az NB I-ben. Melyik ellenfelet várja jobban?
Amikor frissen igazoltam el, akkor a következő évben mindig nagyon vártam az Újpest vagy a Diósgyőr elleni meccseket, de most már eltelt azóta néhány év, így már nincs bennem meg ez a feeling. Mind a két csapatról tudom, milyen jó szurkolótáborral rendelkezik, úgyhogy várom ellenük a meccseket.

Most harmincegy éves, két évre írt alá. Vannak még külföldi tervei?
Még meg sem száradt a tinta a szerződésemen, ezért most csak ide, a Kisvárdára koncentrálok. Szeretnék minél jobban teljesíteni, aztán majd meglátjuk.

Annak idején eltöltött a Napoli utánpótlásában három évet. A csapat most ismét olasz bajnok lett. Ez mit jelent önnek, mennyire követi még a klubot?
 

Követem a bajnokságot, szurkoltam nekik, örültem a bajnoki címüknek. Ilyenkor leginkább az ünneplésről készült videókat szeretem nézni, mert ami akkor ott zajlik, egyedülálló az egész világon. A mostani csapatot már nem ismerem, Marek Hamsíkkal voltam nagyon jóban, vele még a mai napig tartom a kapcsolatot.

Fotó: Kisvárda FC